Az elszakított országrészeket jelképező szoborcsoportot 1921. január 16-án avatták fel a Szabadság tér északi, félköríves részének járdaszigetein.

Nyugat:
Alkotó: Sidló Ferenc
A Szent Koronára boruló ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. A fölötte álló Hadúr védelmezően tarja a nemzet pallosát.

Észak:
Alkotó: Kisfaludi Strobl Zsigmond
Egy kuruc vitéz támogatja a keresztrefeszített, haldokló Hungariát, akibe a tót nemzetiséget jelképező kisfiú kapaszkodik.

Kelet:
Alkotó: Pásztor János
A magyar őserőt megtestesítő Csaba vezér megszabadítja a bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező elalélt férfialakot.

Dél:
Alkotó: Szentgyörgyi István
Egy magyar férfi karddal és címeres pajzzsal védelmezi a Délvidéket jelképező lányt. A lábuknál levő búzakévék Bácskát és a Bánságot jelképezik, amely a Nagy-Magyarország éléstára volt.

A II. világháború utáni politikai berendezkedés nem tudott azonosulni a szoborcsoport eszmeiségével, ezért 1945 augusztusában a szobrokat eltávolították a térről. Néhány évig a Szent István Bazilika pincéjében őrizték, később valószínűleg megsemmisítették őket.