2010-ben dolgozatot írtam Szabadbattyánról. Most, némileg kiegészítve közzé teszem.

Bevezető

Szabadbattyán nagyközség Fejér megyében található, délnyugati irányban 10 km-re Székesfehérvártól, a megyeszékhelytől.

Szabadbattyán területe már az őskorban is lakott terület volt, bizonyíték erre, hogy területén jelentős népvándorláskori, illetve római korból származó leletet találtak. Ez utóbbira legismertebb bizonyíték Seuso római hadvezér villája, melynek későbbi tulajdonosa Dux volt. A villa alapterülete 13200 m2, ebből máig 8500 m2-t tártak fel a régészek. A község területén római kori sírköveket tártak fel, melyek feliratai Severus római császár idejére – II. század vége, III. század eleje – utalnak. A község Mária telepén germán eredetű sírokat találtak, melyekben emberi maradványok mellett ékszereket, és lócsontvázat is feltártak. A településhez tartozó Lajostelepen római pénzérméket találtak. A községtől nem messze található Tácon Gorsium-Herculia romvárosa, ahol az I. században katonai tábort hoztak létre, majd 106-tól megkezdték Gorsium városának építését.

Bathyan

Szabadbattyán megyénk egyik legrégebbi települése, először 1279-ben említik Bathyan néven, ekkor mezőváros volt. Nevét sokféleképpen írták, a különböző oklevelek, iratok említik Batthyan, Bothyan, Bachian, Battyán, Bottyán, Szabad-battyán, Falu-battyán néven. A környező területet Nádasdladánytól végig a Sárvíz folyó mentén, a megye déli részéig a besenyők lakták. Ekkor Bathyan-t a király, királyné, és az egyházak mellett a Buken (Bökény) nemzetség bírta. A település neve az ómagyar Botond névvel hozható kapcsolatba, bár némely vélemény szerint a Battyán helynév egy kabar törzset jelölt.

1326-ban Károly Róbert a battyáni királyi és királynéi földeket Magyar Pál gímesi várnagynak, főtárnoknak adta. Szabadbattyán egy 1334-ben kelt oklevél szerint a Zedreghy (Zedregi, Zadraghi) besenyő család birtoka. 1346-ban, Nagy Lajos király idején Lackfi István erdélyi vajda Bathyan birtokosa. 1397. június 3-án Zsigmond király elzálogosította Chabya, Somlyo, Bathyan, Polgaar, és Zamard nevű birtokokat 3000 aranyforintért Kővágó Őrsi Györgynek és fiainak egy évre. További 2800 aranyforintot kölcsönzött a királynak György mester úgy, hogy eladta neki Bennek nevű Somogy megyei birtokát. 1398. december 31-én Zsigmond király a vajda fiának, csáktornyai Lackfi Istvánnak, és unokájának, simontornyai Lackfi Istvánnak hűtlensége miatt királyi kézre visszaháramlott birtokot Kővágó Őrsi Györgynek (családfa: kapcsolt mappában), esztergomi várkapitánynak adta hűségéért és azért a 7300 forintért, melyet az ország védelmére adott neki. Fejér megyében Bathyant vámmal, vele együtt Chabya (Csabda), Polgar lakott és Somlyo lakatlan, valamint Dus területét is birtokba kapta. Ugyanekkor Somogy megyében Zamard birtokot is György mesternek adta a király, és a következő évben be is iktatták az új tulajdonost birtokaiba. Ezektől az időktől vitathatatlanul, közel ötszáz éven keresztül (1398-1893) összefonódott a Batthyány család élete a nevüket adó településsel, mely egyes részeiben egy-egy Batthyány családtag nevét őrzi mind a mai napig (Lajostelep, Emmaróza).
A Kővágó Őrsi család – a Batthyány család – Őrs vezértől eredezteti származását (Őrs vára), ám az 1358-ban írott Képes Krónika szerint az ő nemzetségének a Sajó mellett volt a lakhelye, Őrs várához nem volt köze. 1160-ban említik a Rátold nembéli Rénold nevét, kinek fia Miske mester (de Kővágó-Őrs), az ő leszármazottja Mátyás. Mátyás fia Mihály, annak fiai: Domokos, János, Péter és Miklós. Miklós Battyány Katától született fiai János és György. 1399-ben (február 8.-án) Zsigmond király oklevelében pallosjogot – ítélkezési jogot – ad György mesternek Battyánban, Csabdán és Polgárdiban. Ebben az időben a Sárvíz folyón rév vezetett át Battyánnál, a széles Sárvíz folyón nem mindenhol tudtak átkelőt kialakítani. A vámszedésből jelentős jövedelem keletkezett, amely miatt Bathyan-i György és a fehérvári káptalan között vita alakult ki, mivel a káptalan Fuen (Fövenypuszta) nevű birtokán szétszedette a Sárvíz folyón átívelő hidat és felállíttatta Battyánban. Ennek a vitának a következtében Walko-i András fehérvári kanonok embereivel lerohanta Battyánt, verekedés tört ki. 1401. március 28-án ennek a vitának lezárására Zsigmond király elrendelte, hogy vizsgálatot folytassanak. A vizsgálat eredményeképpen a hidat le kellett rombolni, és a vámot úgy kellett Battyánban szedni, mint ahogy azt az eddigi birtokosok tették. A vámhely őrzésére tornyot építettek, melyet árokkal és palánkkal vettek körül.

Bathyan-i György mester fiai Albert, László, és György, leányai Katalin és Ilona. Bathyan-i György 1401-ben hunyt el. Ezt követően fiai közül Albert és László voltak birtokban Bathyan területén. Ebben a korban az oklevelek, királyi parancsok, levelek tanúsága szerint mindennaposak voltak a birtokviszályok, ennek a Bathyan-t érintő itt megemlített néhány esemény is tanúbizonyságot ad. 1409. július 22-én Fejér megye a Battyániakat eltiltja a fehérvári keresztesek Dus-i birtokrészeinek használatától. 1412. február 5-én a fehérvári káptalan el akarta idegeníteni a Battyániak Somlyo nevű lakatlan birtokát, ezt vitatta Chaap-y András felesége Guthor-i Katalin (Bathyan-i György özvegye) és fiai: Albert és László. 1417. március 11-én Chaap-y András felesége, Katalin panasszal élt saját fiaival szemben, miszerint őt Fejér megyei birtokainak harmadából kiűzték, és kérte birtokaiba történő visszahelyezését. Zsigmond király 1417. július 22-én Garai Miklós Fejér megye nádorához és Ozorai Pipo Temes megye ispánjához intézett oklevelében minden javaival és birtokával különös védelmébe vette Bathyan-i György özvegyét, Katalin asszonyt. 1424-ben a család eltiltotta a fehérvári káptalan jobbágyait az erdők használatától. 1429-ben a település egyes részeiben a Csaap-y család is birtokolt.

Albert fiai András, János és Péter, leányai Erzsébet és Anna. Péter fia Benedek budai várnagyként ismert, 1518-ban a bécsi országgyűlés iratait ő írta alá. Benedek fiai Orbán, Farkas, és Mihály. 1448-ban András 12 aranyforintért elzálogosította a birtokot Zyrak-i Andrásnak. 1460-ban újabb zálogosítást foganatosítanak, ekkor Kezelczes-i Zsigmond kapja a zálogot. 1489-ben ebből pereskedés lett. András fia Boldizsár (I), aki jajcai bán, és grebeni várnagy volt. 1481-ben ő kapta Mátyás királytól a család címerét, mely a későbbiekben bővült. 1520-ban hunyt el. Fia Boldizsár (II) szlavón vicebán volt. A battyáni vámszedési jogot II. Ulászló király 1511. június 13-án megerősíti Boldizsárnak (I), György dédunokájának. Boldizsár (I) másik fia Ferenc (I) királyi pincemester, Vas megye főispánja, főpohárnok, 1522-től tót- és horvátországi bán, 1524-ben ő kapja Német-újvárt, melynek örökös urául címzik ezt követően a családot. Ferenc (I) 1524-ben engedély kap II. Lajos királytól arra, hogy a horvát területekről menekülő horvátokat, elsősorban battyáni és enyingi birtokaira letelepítse. 1541-ben Orbán, Farkas és Mihály hűtlensége miatt a battyáni birtok a koronára szállt, majd I. Ferdinánd Ferencnek (I), és Kristófnak (I) adományozta. Sajnos ezt követően Székesfehérvár török elfoglalása után 1543-ban a települést a törökök elpusztították, az átkelőhelyet megszállták, és a vámot a törökök jövedelemforrásként használták.

Kristóf (I) főpohárnok, gyermekei közül Gáspár kihalt, Boldizsár (III) főasztalnok volt Rudolf koronázásán. Felesége Zrínyi Dorottya, Zrínyi Miklós leánya. 1557-ben a battyáni jobbágyok Boldizsártól (III) segítséget kértek Újfalussy emberei ellen. 1564-ben a településen az adószedők 10 portát és 3 zsellért írtak össze. Egy 1567-es összeírás szerint kastélyt és templomot is találunk a településen. Ezt követően a Palotai, majd a veszprémi várhoz tartozott a település. A jobbágyok a palotai Thury Benedek, és a veszprémi Thury Márton kapitányok ellen tettek panaszt, akik viszont Boldizsárnál (III) a battyániak engedetlenségére panaszkodtak.

Csíkvár

Thury Benedek palotai várkapitány 1567-ben Boldizsárhoz (III) írt levelében írja, hogy a törökök a kastélyt (Csíkvár) meg akarják építeni, és abban lovagokat és gyalogosokat akarnak tartani. 1558-ban és 1570-ben a török adójegyzékekben is szerepelt a battyáni (csíkvári) híd vámja. 1570-ben a településen 24 adózót, 10 új, 22 elhagyott portát, és 23 zsellért írtak össze. Boldizsár (III) fia Ferenc (II) királyi főlovászmester, először bárói, majd 1603-ban grófi rangot kapott. 1573-as összeírásban említik, hogy „török kastélyt” emeltek, illetve, hogy Ferenc (II) a helységet Palota vára szolgálatára adta, ahol a vár építési munkálataiban vettek részt. 1576-ban az urbárium szerint a battyániak 50-50 forintot adtak Ferencnek Szent György és Mihály napján, ebben az évben és 1588-ban 20 adózó porta összeírására került sor. 1601-ben Battyánt visszafoglalták a magyarok, de 1602-ben a törökök újra elfoglalták. Ekkor a sáncokat megerősítették. A defterekben szereplő, a csíkvári török őrség adatait az 1.a számú melléklet tartalmazza.

Battyán 1618-1647-ben az összeírásokban magyarok által lakott helységként szerepel. 1623-ban egy portát említenek. 1645-ben 28 forintot és egy pár csizmát adtak Ferenc (II) fia Ádámnak (I), földesuruknak. Battyán 1647-től hivatalosan Veszprém megyéhez tartozott, egészen Fejér megye újjáalakulásáig. 1648-ban a törökök által épített Csíkvár erődítményt 150 gyalogos őrizte. 1649-ben a törökök fenyegették, megsarcolták a battyáni jobbágyokat, illetve fogságra vetették őket. A faluban élők és az utazók is sokat szenvedtek a várban élő török katonák zaklatásaitól, a csíkvári gáton megsarcolták az arra utazókat. Ádám (I) a budai pasához fordult védelemért. 1650-ben azonban a jobbágyok a földesuruk ellen szövetkeztek a törökökkel, mivel nem akarták neki megadni a kilencedet. 1652-ben a törökök arra kényszerítették a jobbágyokat, hogy felderítést végezzenek a magyarok ellen, azok viszont megtorlással fenyegették, ha rajtakapják őket. A jobbágyok ekkor azt kérték, hogy a török háborgatások miatt messzebb települhessenek a kastélytól. 1661-ben a szomszéd magyar várakból egyesített csapatok lerohanták Csíkvárt, az őrséget leölték, az erődöt lerombolták. Ádám (I) fiai Kristóf (II) királyi kamarás, titkos tanácsos, Vas megye főispánja, főpohárnokmester, és Pál (I). Közülük Kristóf ága a későbbi hercegi ág, Pál ága a grófi ág. 1666-ban Pál elzálogosítja Battyánt és Csabda pusztát Tallián Gergelynek 2900 magyar forintért. Kristóf fiai Ádám (II) országbíró (1662-1703), valamint Boldizsár (IV), akinek ága kihalt.

1683-ban a battyáni és polgárdi jobbágyok a fehérvári Kurt Amhát és Musztafa olajbéget elismerték alispánnak és szolgabírónak. Határjárásuk során 5000 holdat vettek el a veszprémi káptalan jobbágyaitól. Ebben az időben a jobbágyok mind a magyar, mind a török földesúrnak is adóztak. Battyán a török szultánnak is adózott, minden telek után egy forintot, egy meszely vajat, egy-egy kocsi fát, szénát adtak neki. Egy vágómarhát közösen adtak. A fejadó öt dénár volt, és robotolni is kellett. Ugyanebben az évben Fehérvárra készült a törökök fővezére, ezért a csíkvári átkelőhelyet – gátat – megszélesítették. 1685-ben a Csíkvárban katonák éltek, három malom, szántó és rétek tartoztak ide. A vár újjáépítésére Budáról jöttek törökök, és felépítették a várat. 1686-ban Simontornya helyett Csíkváron ütöttek rajta a veszprémi huszárok, felégették, a törököket szabadon engedték. Az ekkori összeírás szerint Csíkvárat pusztaként, földjeit műveletlennek jelölték.

Ádám (II) részt vett Székesfehérvár töröktől való visszafoglalásában, melynek előzményeként 1687-ben gróf Zichy István vicegenerális 1687. október 17-én visszafoglalta Csókakőt, majd még ebben az évben Battyán, Palota elfoglalása következett. Battyánban a török őrség harc nélkül feladta a várat. Székesfehérvárt ezzel körülzárták, majd 1688. május 4-én gróf Batthyány Ádám tábornok átvette a parancsnokságot, és visszafoglalták a várost.

A török idők után az átkelőhelynél sóhivatal szerepét ellátó harmincad vámhivatal működött a Csíkvárban. 1696-ban az összeírásban (2.a. számú melléklet) császári harmincad- és vámhely, átkelőhely, egy őrtoronnyal. Éves bevétele ekkor 970 forint. Ebben az időszakban Ádám (II) használta Battyánt, és gyakorolta a földesúri jogokat. Battyánhoz tartozott Pentelye puszta (Pentele), ahol 22 hold földesúri erdő volt, a tűzifát innen termelték ki. Battyán határában 18 hold majorsági szántó és 2 fertálynyi szőlő, ezt mindig a gróf műveltette. Ide tartozott Úrhida puszta 10 holdas majorsági szántóval, és Csabda puszta a csíkvári átkelőhellyel és 60 holdas majorsági szántóval. Ebben az esztendőben Ádám (II) elzálogosította a birtokot Vörös Pálnak 2900 Ft-ért, két év múlva kiváltotta, majd ismét zálogba adta, ekkor Vánossy Lőrincz fehérvári harmincadosnak. 1700-ban került vissza a birtok, a négykerekes malom viszont csak 1703-ban. Az 1700-as fejér megyei összeírásban Bottyánnál jelölik Csíkvár-palánkot, melynek nevét a törökök adták. 1701-ben Ádám (II) gróf Eszterházy Ferenchez, Fejér megye főispánjához fordult, hogy a megye ne terhelje meg jobban a jobbágyokat az adóval. 1702-ben Ádám (II) a csíkvári gát karbantartásáról egyezséget kötött a battyániakkal: cserébe azért, hogy a 3 hídon szekereikkel, marháikkal vámfizetés nélkül haladhassanak át, a jobbágyok vállalták a hidak reparációját, földet, követ biztosítva a munkálatokhoz. A battyáni malomról is ekkor vettek fel leltárat. A birtokot közben elzálogosították, Ádám (II) feleségénél, Strattmann Elenonóra grófnőnél, melyet 1704-ben váltottak vissza. Ebben az évben a dika 130 Ft volt.

A kuruc időkben Battyán fontos katonai átkelőhely, 1704-ben a rácok és németek ütöttek rajta a Csíkvárban levő kurucokra, és elsáncolták magukat a várban. A kurucok parancsnoka szerint a várban száz ember ezernek is ellen tud állni. A kurucok ezután visszavették a várat, és innen portyáztak a környéken. Még ebben az évben Heister generális hadai a battyáni lakosoktól 43 ökröt, 38 lovat és 212 tehenet vettek el. 1707-ben Rabutin generális haladt itt át, ők 48 marhát, 70 lovat, 170 sertést, 17 oldal szalonnát és 10 szekeret vettek igénybe. Ezek értékét 5250 forintra becsülték, a kár hitelességét az uradalmi tiszttartó igazolta. 1709. januárjában a kurucok elfoglalták a csíkvári harmincadfikókot, és az átutazóktól háromszoros vámot szedtek. Februárban a császáriak foglalták el a várat és az átkelőhelyet, rá egy hónapra megerősítették a helyőrséget. A folyamatos pusztítás és az 1710-11. évi pestis járvány miatt nyolvanhárman haltak meg.

Falubattyán, Szabadbattyán (Csíkvár)

Batthyány Ádám (II) fia Lajos (I), és Károly. Édesanyjuk Strattmann Eleonóra bátyja után a Strattmann név öröklői, Károly az első herceg, de miután három feleségétől származó gyermekei mind elhaltak, ága kihalt. Lajos (I) az utolsó nemzeti nádor volt.

A dika 1711-re 31 Ft-ra csökkent, 1714-ben 40 Ft. A csíkvári dikák 1714-ben lakatlanná váltak, ezért battyáni jobbágyokat telepített ide Lajos (I) földesúr. Ebben az évben a Batthyányiak 461 forint 8,5 dénár fegyverváltságot fizettek a megyei biztosnak Polgárdi, Battyán, Csíkvár, Csabda és Somlyó nevű jószágaikért, ezt az összeget Strattmann Eleonóra zálogából tudták megfizetni. A család újratelepítette a kipusztult települést, azzal megkönnyítve a betelepülést, hogy az újonnan érkezetteknek csak a kilencedet kellet fizetni, 8 napot robotolni, és esetenként lovon, vagy gyalogosan levelet vinniük. Fierst Kristóf számtartó tanácsa alapján telepítették Csíkvárra – az erősségtől nyugatra – a lakosság egy részét. Strattmann Eleonóra, Ádám özvegye az itt megtelepülőknek szabad költözési jogot biztosított, ami ezt jelentette, hogyha a gazdasági év végén, Szent Mihály napját követően, ha a kötelezettségeiket teljesítették, elhagyhatták földesurukat. A megtelepedők bormérési joggal is rendelkeztek: január 1-jétől április 24-ig (Szent György napjáig) bort az uradalom által limitált, meghatározott áron mérhettek. Az új betelepülők azonban 1720-ban panasszal éltek Lajos (I) és Károly földesuraknál, miszerint nem férnek meg a régi lakosokkal, mert azok vissza akarják kapni földjeiket, és túl sok a terhük: állandó szőlőtelepítés és szaporítás, a malomhoz és sörházhoz adott szolgálat, az előző öt évi rossz termés miatt marháik elfogytak. A megtelepedettek további lehetőségekkel akarták bővíteni a fennálló kedvező szerződést: közös legelő bővítését kérték – a Polgárdiba és Tácra vezető utak közötti területet – csupán öt napi robotot, és egész évben tartó bormérést. Kérésük meghallgatásra talált. A Falubattyánban élők azonban örökös jobbágyok voltak, nem rendelkeztek a szabad költözés jogával. A falubattyáni jobbágy 26 napot volt köteles robotolni. Ők is panasszal éltek földesuruknak, arányos teherviselést szerettek volna a szabadbattyányi jobbágyokkal. A battyáni uradalom számadása fennmaradt ebből az időszakból, ekkor összesen 135 hold szántót, és 11 hol szőlőt műveltek meg (egyéb adatok: 2.b. sz. melléklet). A rét 20 kocsi szénát termett. Két nyomásban művelték a szántót. A bor minősége nem volt jónak mondható, egy évig sem állt el. A legelő elegendő volt, erdő azonban nincs, a tűzifát venni kell. A bormérés évi bevétele 6 forint. A csíkvári részen 60 hold szántót, 5 hold szőlőt műveltek meg, a rét 11 kocsi szénát termett. A legelő ezen a részen éppen elegendő az állatok számára. Szabad Battyánban szabad költözésű jobbágyok telepedtek meg, ebből fakadt a település nevének változása, e területen főleg katolikusok éltek. Falu Battyánban más gazdasági-közjogi helyzet alakult ki, lakói jellemzően reformátusok voltak. 1715-ben Szabad Battyánban 90-95 fő, Falu Battyánban 100 fő élt. Ebben az időszakban az elvetett mag háromszorosát termette a föld. A XVIII. század második negyedétől gazdasági fejlődésnek indult a település. 1730-ban Falubattyánban 91 dika után 370 Ft-ot, Szabadbattyánban 53 dika után 217 Ft-ot fizettek adóként. A népesség gyarapodott, felvetődött a templomépítés lehetősége, amelyet a római katolikusok kértek. Kérésüket támogatta Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, így 1743-ban Lajos (I) és a római katolikus hívők összefogásával két esztendő alatt felépült a templom, melyet a püspök Szent László tiszteletére szentelt fel. Ezt a templomot az anyakönyvi bejegyzés szerint bővítették 1766-ban, 1792-ben, 1815-ben, végleges formáját 1865-ben nyerte el, ekkor Szent Imre tiszteletére szentelték fel. A reformátusok oratóriumát paticsból (fából és sövényből) építették, a falubattyániak 1748-ban azzal a kéréssel fordultak a vármegyéhez, hogy templomukat megújíthassák. A templom felépítését a vármegye engedélyezte, 1785-re épült meg a templom, és 1792-93-ra a torony. A Veszprémi Egyházmegye összeírása szerint 1747-48-ban Falubattyánban és Szabadbattyánban is sövénytemplom állt. Ugyanebben az évben Lajos (I) és Imre (I) földesurak (másodunokatestvérek) mindkét Battyánban elrendelték az összeírást (2.c. sz. melléklet).

Lajos (I) fia Ádám (IV), az ő fia Lajos (II) volt birtokban Battyánban – a falubattyáni részen – az 1700-as évek második felében, Imre (I) és József a szabadbattyáni részt birtokolta. Lajostelep (Lajos puszta), ami az egykori Csabda puszta területén található, Lajos nevét viseli. Második felesége Pergen Erzse álmodta meg, és telepíttette 1800-as évek elején Battyánban a kastélyt körülvevő 7 hektáros területen a Cifrakertet. A valamikori Sárvíz folyó medrében egy tó kialakítására is sor került. A kert a nevét onnan kapta, hogy olyan sok különböző növényt ültettek bele, hogy a helyiek csak Cifrakertként kezdték emlegetni. A legtöbb forrás szerint 1870-ben került sor a Cifrakert kialakítására Imre (III) megbízásából, azonban a II. katonai felméréskor készült térkép, mely 1826-1866 között készült, már ábrázolja a kertet és a kialakított tavat (5. sz. melléklet). Ezenkívül Lajos (II) volt az, aki kellő mélységben foglalkozott birtokain a földműveléssel, minden településen rendszeresen megjelent, és ő szabta meg, mit, hogyan telepítsenek, termeljenek. Az ő nevéhez fűződik Lajoskomárom, az „első rendes falu” megalapítása. Imre (III) 1870-ben már 89 éves volt és visszavonult, tehát nagy valószínűséggel nem kertépíttetéssel foglalkozott. A Cifrakert ma természetvédelmi terület, számos növényritkaságot, és több kétszáz éves platánfát csodálhatunk meg benne (kapcsolt mappában). 1768-ban hajtották végre az országosan egységes elven alapuló úrbérrendezést, Szabadbattyánban április 18-án. Ez jelentősen módosította, rontotta a jobbágyokat sújtó feudális terheket és szolgáltatásokat. Falubattyánban április 20-án vették fel az urbáriumot (3. számú melléklet). Ez az összeírás lezárt egy időszakot, mindkét település közigazgatási rendszere is kialakult – bíró, jegyző, és négy esküdt részvételével -, de egy újabb korszak nyílt meg, ahol a legelőkért, a szabadbattyániak esetében a telkek növeléséért folyt a küzdelem, a következő évtizedekben per pert követett. A közös legelő használata is viták forrása lett, mivel az uradalom birkái lelegelték, tönkretették a korábban dúsan termő legelőt. Ezért a jobbágyok Batthyány Imre (III) ellen fordultak az ökörmezői legeltetés miatt: a jobbágyok vonósmarháinak már nem volt mit legelni. Imre (III) ráadásul 79 holdat el is szántatott ebből a területből. A pereskedés 1802-től 1839-ig tartott, majd azzal zárult, hogy a rétföldek pótlására ¼ telki állományra egészítették ki a jobbágyok használatában levő földeket. A zsellérek azonban továbbra is föld nélkül maradtak, ezt az 1848. IX. tc. rendezte a jobbágyfelszabadítással.
1829-ben a Fehérvár-Csíkvár (Szabadbattyán) útvonalon működő postautat jelzésekkel látták el, veszélytelenebbé téve az utazást. 1847-ben a mai 7-es út nyomvonalán még csak két szakasz volt ténylegesen kiépítve: a Buda-Székesfehérvár, és Szabadbattyán-Lepsény szakasz. 1848-ban Falubattyánban 844 fő, Szabadbattyánban 1249 fő élt. Ebben az időben az elvetett mag hat-hétszorosát termette a föld, a gazdálkodásban bekövetkezett változások következtében. Szabadbattyánban 676 hold, Falubattyánban 802 hold, a Batthyányak – Imre (III) és Lajos (II) – birtokában 3870 hold föld maradt. Ugyanekkor az országgyűlési választások idején 1872 és 1885 között a bodajki felsőjárás települései között tartják számon Falubattyánt és Szabadbattyánt vagy Csíkvárt.

Szabadbattyán utolsó Batthyány tulajdonosa Andreoli-Batthyány Emma Róza volt, Imre (III) leánya. Imrének négy leánya, és egy fia született, Adalbert azonban korán meghalt. Emma Róza 32 évesen ment férjhez Andreoli Ferenc francia lovaghoz, nem született fiú gyermekük, halálát követően rokonai hamarosan eladták a birtokot Blau Arnoldnak egymillió forintért, amit ő készpénzben fizetett ki. Emma Róza grófnő állíttatta fel 1880-ban a Szent Vendel kápolnát a Battyánhoz tartozó juhlegelőn (a kápolnában olajfestményen láthatjuk Szent Vendelt, a festményt többször cserélték, utoljára 2011-ben). Itt a monda szerint egy mérgeskígyó megmart egy juhászt, aki belehalt a marásba, és az ő tiszteletére emelték a kápolnát. A terület 1890 körül szőlőhegy lett, és e terület azóta is a grófnő – Emmaróza - nevét viseli. 1890-ben Falubattyánban 1055 fő, Szabadbattyánban 1745 fő élt Sárközy Aurél alispáni jelentése szerint (előterjesztése: 1891. május 4.). A jelentés szerint eddig az időpontig filoxéria miatt zár alá volt helyezve Falubattyán szőlőterülete.

Harmati István írása szerint, aki mint segédjegyző járt a kastélyban 1922-ben Blau Arnoldnál, mely 15-16 szobából állt, a szobák berendezésén nem változtattak Emma Róza grófnő halála után. Az új földesúr nagyon takarékos ember volt. Kegyura volt a templomnak, plébániának, iskolának éppúgy, mint őelőtte a Batthyányiak. Blau Arnold szeretett volna itt cukorgyárat telepíteni, de a község lakói ezt nem fogadták el, így Ercsiben építtette meg a gyárat. A cukorrépa termelését ő honosította meg itt 100-150 hold területen. Az adóját, ami akkor negyedévi 10-20 ezer koronát tett ki, mindig becsülettel megfizette. Az első világháborúban elesett katolikus vallású katonák emlékművét ő finanszírozta, mely ma is a katolikus templom mellett áll. A református templom előtt található másik I. világháborús emlékművet 1924-ben állították, az elesett református vallású katonák emlékére, Somogyi Sándor műve (kapcsolt műlapon és mappában). A tetején levő turulmadár azonos a nagyszékelyi turulmadárral. 1930-ban 188 kataszteri hold tartozott a birtokhoz (4.a. számú melléklet). 1935-36-ban a gazdaság vezetését Blau Arnold veje Schreiber Ervin (később Sági Ervin) intézte. 1942-ben kiürítették a kastélyt, csendőrségi raktárként használták. A kastélyt a háborúban nem érte súlyos találat, de a környékbeliek apránként elhordták. 1945-ben úgy döntött a Nemzeti Bizottság, hogy lebontják az épületet, így megszűnt létezni a Batthyányiak ősi fészke, mely több száz évig állt ezen a helyen (az épület pincéje ma is létezik, jelenleg egy családi ház van fölé építve). Az egykori uradalom területén az uradalmi istálló egy falszakasza még ma is áll, 1797-ben készült téglákból építették. Az istállótól nem messze volt a hatalmas három méter átmérőjű kővel kirakott itatókút, mely a katonai felmérés térképén a gazdasági épületekkel együtt egyértelműen azonosítható. A kutat mára már betemették, felette egy családi ház bejárati része található. A kút itatóköve ennek a háznak az udvarán található ma is.
1931-32-ben a község felajánlotta a katolikus egyházközségnek az adományokból 1930-ban épült iskolát (négytantermes épület), amire engedélyt kértek. Shvoy Lajos püspök önéletrajzi írása szerint közel egy évig nem történt semmi, majd amikor megsürgették az iskola dolgát Károlyi Gyula miniszterelnöknél, megkapták az engedélyt. Ugyanekkor Falubattyán is kapott egy protestáns iskolát (régi kéttantermes épület). 1941-ben Szabadbattyánban 1543-an, Falubattyánban 1133-an, 1946-ban pedig 1699-en, illetve 1110-en éltek itt, ezt az információt a német kitelepítések miatt elvégzett népszámlálás adataiból ismerjük.

Szabadbattyán

A település neve nem volt egyértelmű, még az anyakönyvekben sem. A települést évszázadokon át, 1875-ig Csíkvárként ismerték az országban, a helyiek Szabadbattyánként emlegették, két települése: Falubattyán, Szabadbattyán (Csíkvár) volt. A török források nem Csíkvárnak nevezték, hanem Battyánnak, azaz Csíkvárt Battyán város egy részeként kezelték. 1950. szeptember 6-án egyesítették a településeket Szabadbattyán néven, az 5.203-7/1950 (IX. 6.) BM rendelet alapján. A szabadbattyáni nagyközségi könyvtárat 1950.-ben avatták fel, és nyitották meg, a könyvtáros Kurcz Róza volt. A Csíkvár fennmaradó tornyát, a Kulát az 1970-es években tárták fel és állították helyre. Ma múzeumként látogatható. A Cifrakert 7,4 hektárját 1978-ban nyilvánították védetté, ezt 2008-ban felülvizsgálták, ma természetvédelmi terület.

Az új községházát 1970-ben adták át, ekkor még állt a régi községháza épülete, aminek helyén ma a helyi bolt található. Az általános iskolai oktatás eredetileg, 1959-ig a két régi épületben folyt a községben, ekkor épült a másik kéttantermes épület, mely a mai iskola területén található. 1984-ben épült meg a mostani iskolaépület, de továbbra is használatban volt a katolikus egyháznak átadott, majd államosított négytantermes épület. 2007-ben kapta vissza az egyház, ekkor bővítették négy tetőtéri tanteremmel az új iskola épületét. Ennek a négytantermes iskolának az udvaráról, és a református temetőből exhumálták azt a mintegy ötszáz német katonát, akik a II. világháborúban hunytak el, és itt temették őket el bajtársaik. Az exhumálást követően a székesfehérvári Szentlélek katonai temetőbe temették el az áldozatokat. Az exhumáláskor jelenlévő ismerősöm elmondása szerint a maradványok nem voltak kifosztva, rendezetten találták őket. A feltárás miatt kiemelt fákat pótolták.

A község ma is folyamatosan fejlődik, infrastruktúrája: a fő közlekedési útvonal 7-es főút, mely áthalad a községen, és az M7-es autópálya, melyről közvetlen leágazás van a községbe. Kerékpárút épült a község központja és a vasútállomás között, ennek folytatását tervezik, vízvezeték, szennyvízvezeték teljekörű kiépítése megtörtént a 2000-es évig. Szennyvíztisztítót építettek, melyet jelenleg fél kapacitásssal működtetnek, tehát előre gondoltak a későbbi növekvő terhelésre. A belvízgyűjtő és elvezető rendszer kiépítése 2003-ban valósult meg. A közvilágítást 2004-ben korszerűsítették. Hulladékudvar kialakítására is sor került, szelektív hulladékgyűjtés lehetőségével. A telefon, kábeltelevízió rendszer teljeskörű. A földgázzal történő ellátottság 75%-os. 2009-ben útfelújításokra került sor, 5 utcában, a burkolt utak 89 %-ban fedik a település utcáit. Az önkormányzat évi 600-700 millió forintból gazdálkodik, jelenleg 11 főt foglalkoztat. Takarékos gazdálkodással, az elmúlt években valamennyi fejlesztést, felújítást hitel felvétele nélkül, önerőből és céltámogatásokból valósították meg. A község lakóinak száma lassan, de biztosan növekszik. Míg 1989-ben 3991 fő, 1999-ben 4481 fő, 2009-ben 4684 fő élt itt (4.b.-c. számú melléklet). Folyamatban van az Emmarózával szemben található, az M7-es útig húzódó 172 hektáros területen egy új lakópark kialakítása, ami 10-15 év alatt valósulhat meg, és ahol mintegy 500 közművesített telek kerül eladásra. Borsó Pál szerint, aki 1983 óta volt a település vezetője az előző választásokig, a község létszáma 10-15 ezer főre növekedhet. Jelenleg a község ökológiai szempontból szerencsés helyzetben van, 0,73 hektár terület jut egy lakosra. A községben található felnőtt- és gyermekorvosi rendelő, óvoda, iskola, művelődési ház és könyvtár, 75 üzlet. Az itt lakók nagy része Székesfehérváron dolgozik, de helyi munkalehetőség is akad. A helyközi közlekedés rendkívül jónak mondható.

1631-ből származik és a Fejér Megyei Levéltár Falubattyánról szóló 1768-ban kelt urbáriumához csatolt, 1835-ben kelt panaszirat, melyből ismerjük a település pecsétjét. Ez az iratanyag 1942-ben került levéltári őrizetbe, így maradhatott fenn. A Szabadbattyánról szóló 1723-ból származó urbáriumot 1945-ben a községháza padlásán Harmati István jegyző találta meg, és adta át 1949-ben utódjának, sajnos ezt az iratanyagot már két évvel később nem lehetett fellelni. Erről Harmati István, a település volt jegyzője számolt be írásában. Az említett okiraton három pecsét szerepelt: az egyik gróf Batthyány Imre (III) lila színű körpecsétje, a másik piros körpecsét Szabadbattyán község jegyzője Blattner Márton aláírása után szerepel, „Szabadbattyán pöcsétye” felirattal, a harmadik (a kapcsolt mappában látható): Falubattyán község jegyzője P. Nagy Sándor neve után piros körpecsét.

Források, mellékletek, családfa (pdf-es formában) és fotók a településről: kapcsolt mappában

Kiegészítés:
A dolgozat írásakor a csatolt mappában levő forrásokra támaszkodtam. Később, családfa kutatás során bukkantam egy olyan információra, mely a dolgozatban megfogalmazottak tekintetében pontosításra szorul. Batthyány Emma Róza két fiúgyermeknek is életet adott, akik csecsemőként elhunytak. Andreoli Román 1853.08.16-án hunyt el, 7 hónapos korában, Andreoli Ferenc pedig 5 hónaposan, 1855.02.16-án. A szabadbattyáni római katolikus anyakönyvben bejegyzésre került a halálozási adat, és hogy a lakóhelyük az elhalálozás pillanatában Ausztria volt. Tehát a régebben rendelkezésre álló források pontatlanul tartalmazták azt az információt, miszerint Batthyány Emma Rózának nem született gyermeke.

A források szerint Batthyány-Andreoli Emmaróza volt az ősi Batthyány birtok utolsó tulajdonosa. Ez nem állja meg a helyét, hiszen a birtok eladása jóval később történt meg. Egy 1909-es cikk alapján még mielőtt eladásra került volna a birtok Blau Arnoldnak, volt még egy tulajdonos, aki a településen másodikként kapott Walper József jegyző után díszpolgárságot: Batthyány Lajos gróf (gróf Batthyány Géza és Batthyány Emanuella /Amália, vagy Emma néven is említik/ gyermeke, gróf Batthyány Lajos és Zichy Antónia unokája).
“Batthyány Lajos gróf diszpolgársága
A fejérmegyei Szabadbattyán képviselőtestülete néhány hónappal ezelőtt, mint ismeretes, a község díszpolgárául választotta földesurát, Batthyány Lajos grófot, a magyar közélet egyik általánosan tisztelt vezérférfiát.
Az albumalaku díszoklevél, amely művészi munka, már elkészült és a község képviselőtestületének küldöttsége a napokban fogja átadni az oklevelet Batthyány grófnak. Az oklevél, a mely a grófi család múltban szerzett érdemeit és Batthyány Lajos gróf áldásos tevékenységét szép szavakban ismerteti, a következő:
Szabadbattyán nagyközség képviselőtestülete nevében adjuk tudtára jelen oklevelünkkel mind¬ azoknak, a kiket illet, hogy az 1909. évi május hó nap 7-én tartott diszközgyülésünkön, melyen a bizottsági tagok teljes számban megjelentek, Nagyméltóságu szabadbattyáni és németujvári Batthyány Lajos gróf urat, ő felsége valóságos belső titkos tanácsosát, kerületünk országgyűlési képviselőjét, egyhangúlag és őszinte lelkesedéssel Szabadbatlyán díszpolgárává választottuk.”

Az anyakönyvi kivonatok elérhetőek a csatolt mappában, eredeti forrásuk: familysearch.org (mikrofilm anyakönyvek).

---

A dolgozatban nem szerepelnek Szabadbattyán kitüntetettjei, az alábbiakban felsorolásra kerülnek a település díszpolgárai, és a Szabadbattyánért cím kitüntetettjei:

Szabadbattyán díszpolgárai

1901. augusztus 20. id. Walper József jegyző, 44 évi munkája elismeréseként
Forrás: Székesfehérvár és Vidéke, 1901.augusztus 22 (csütörtök), 1-3. oldal

1910. május 29. gróf Batthyány Lajos földbirtokos, munkásságáért
Forrás: Székesfehérvár és Vidéke, 1910. június 7. (kedd), 1. oldal

2001. november 29.-én született a díszpolgári címekről szóló rendelet
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2001. november 29. (csütörtök) 3. oldal

2002. október 3. Dr. Szőke János háziorvos, posztumusz, 47 éves szolgálatért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2002. október 12. (szombat) 3. oldal

2003. október Mészáros Emil, a Jövőnk a falu Alapítvány elnöke, munkásságáért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2003. október 24. (péntek) 3. oldal

2006. október Pallay József festőművész, posztumusz, munkásságáért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2006. december 7. (csütörtök) 8. oldal

2010. október Borsó Pál, volt tanácselnök, polgármester, közel három évtizedes munkásságáért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2010. október 25. (hétfő) 3. oldal

2012. október Somogyi Lajos állatorvos, munkásságáért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2012. október 24. (szerda) 5. oldal

Szabadbattyánért kitüntető cím

2002. október 3. Halmai Jánosné korábbi közös tanács VB titkára, helyi választási bizottság több ciklusban volt elnöke, munkásságáért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2002. október 12. (szombat) 3. oldal

2003. október Tóth Emil vállalkozó, kötött- és szabadfogású veterán birkózó világbajnok, aki sporteredményeivel öregbítette a település hírnevét, és az utánpótlás neveléséért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2003. október 24. (péntek) 3. oldal

2011. június Dabóczy László iskolaigazgató, nyugdíjba vonulása alkalmából kimagasló vezetői, szakmai munkája elismeréseként
Forrás: Fejér Megyei Hírlap (FEOL), 2011. június 22.

2012. október Rák Vilmos Zsolt, a Polgárőr Egyesület elnöke, munkásságáért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2012. október 24. (szerda) 5. oldal

2014. Simon István vállalkozó,
Forrás: Fejér Megyei Hírlap , 2014. augusztus 20.

2015. május Kiss Zoltánné tanítónő, a településért több éven át kifejtett önzetlen munkája elismeréséül,
Forrás: Szabadbattyáni Híradó, 2015. augusztus, 1. oldal

2015. szeptember 4. ifj. Németh Ferenc vállalkozó, a településért több éven át kifejtett önzetlen munkája elismeréséül
Forrás: Szabadbattyáni Híradó, 2015. december, 2. oldal

2017. október Osman Sahbaz török gyártulajdonos, tiszteletbeli konzul, a településért végzett munkája, valamint a török és a magyar nép közötti barátság elmélyítése érdekében több éven át kifejtett önzetlen baráti segítsége elismeréséül
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2017. október 31.

2019. október Tóth Mihályné Csíkvár Nyugdíjas Klub elnöke, munkásságért
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2019. október 28. (hétfő) 3. oldal
2019. október Csókási Lajos
Szabadbattyán Nagyközségi Önkormányzat határozata

2021. október 22. Mayer László esperes plébános
Szabadbattyán Nagyközségi Önkormányzat határozata

A lista folyamatosan változik, az újabb kitüntetések adományozása miatt.