Török Richárd a kezdő pályatársaihoz hasonló körülmények között kapta a megbízást. A többiektől eltérő módon azonban a zseniális szobrásznak sikerült egy emlékezetes művet alkotnia. A vázlat elkészítése előtt felkereste a Remiz éttermet, ahol a végzetes tűzharc lezajlott. A helyszínen szemlélődve elképzelt egy fiktív történetet, amint a tűzharc közben menekülő Ságvári a kerítésen átugorva halálos lövést kap. Ezt a kitalált akciót komponálta meg egy újszerűen megformált légiesített szoborba, felborítva a tradicionális sémákat. A talapzatot egy dróthálóval körbetekert jelképes kerítésoszlop, és a földre hulló zubbony alkotja, és szervesen beépül a kompozícióba. A megszokott helyzetből kibillentette, és az oszlopra ültetette a fejet. A felületen már itt is fellelhető az a bravúros anyagkezelési eljárás, és boszorkányos ügyességű patinázás, amitől Török Rihárd jellegzetes szobrai mérföldekről felismerhetők.
Ez a szobor a többi gyengébben sikerült szobor felállításának is értelmet ad. Török Richárd kompozíciója a felsorakoztatott választékban ékes bizonyítéka az igazi zseninek a sötétségen áttörő fényes ragyogásának. Ékes bizonyítéka annak az emberi nagyságnak, amely képes felülemelkedni minden hátrányos körülményen.
A szobrot 1984 augusztusában állították fel, a téli 6-os táborépület előtt, a 90-es évek elején került a főépület mögött kialakított szoborparkba.
Forrás:
WEHNER TIBOR: Az önmagukat halálba álmodó alakok szobrásza (Újforrás, 1998)
P. Miklós Tamás: A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum története (1975-2005)
Hantos Károly visszaemlékezése