Valamikor találtam egy listát, ami tartalmazta az alkotó legtöbb köztéri munkáját. Meglepődve láttam, hogy a Gózon Gyula Kamaraszínházban több portréját sorolja. Ez más listákban nem volt látható.
Annyit tudtunk, hogy a színház bejárata felett áll a névadó színész egész alakos szobra, ez szintén Babusa János alkotása. És íme, benn, az emeleten egy egész gyűjtemény látható, különböző színészek, ill. más, közismert emberek szobrai, előbbiek többnyire "szerepben".
A nagy titok, a szobrász ontja a szobrokat, de amolyan "családban marad" alapon ajándékozza el őket. Sok közülük egyelőre gipsz-változatban látható, de van, amelyik már bronzba öntve.

Fehér Ildikót Paula szerepében örökítette meg a szobrász Örkény István Macskajáték című darabjából.. A színésznőről ugyanakkor tudni kell, hogy tanít is, a Színház és Filmművészeti Egyetem beszédtanára, amiről, ill. kapcsolódó gondolatairól az elsőként jelölt forrásban lehet olvasni.

Persze, itt elsősorban Örkényről és a Macskajátékról illik beszélni. A színpadról jól ismert művet 1963-ban íródott kisregénye alapján 1969-ben dolgozta át az író drámává, több színház játszotta már, mindig siker. A Makk Károly által "jegyzett" film-változat ugyancsak emblematikus alkotás.

A regény, ill. a dráma Orbánné, Erzsi és testvére, Giza levelezéséből és távolsági telefonbeszélgetéseiből építkezik. .Paula, szerepe szerint a jól öltözött "barátnő", aki a főszereplőre külsejével nagy hatást gyakorol.
A barátnő bemutatása a regényből, Orbánné szavai, melyek egyben megidézik testvérével megélt fiatal éveiket, jellemzésül további szereplőket is, de legfőképpen talán Erzsi önmagát jellemzi:
"...elég semmitmondó dolgokról beszélgettünk, de én még most is azon veszem észre magam, hogyha eszembe jut valami, első gondolatom az, milyen jó volna elmondani Paulának. Alig vártam a keddet; azt hiszem, ő olyan hatással van rám, mint te. Emlékezz csak a szép létai évekre! Énvelem folyton történt valami, izgalom izgalom után, sérelem sérelem után, de ha te ott voltál, és azt mondtad: „Mi bajod, Liebling?” - akkor egyszeribe eltörpültek a bajaim, mert te valahogy a puszta lényeddel magasabb dolgokhoz mérted az én buta kis sértődéseimet. Ő is ilyen. Nemcsak az öltözködéséből, hanem a belsejéből is árad az elegancia, az a belső nemesség, amivel a drága jó papa, a száztíz kilójával, sáros csizmájával, viseltes bricseszével is mindenki respektusát ki tudta vívni, kezdve az öreg Danzigeren, le Lajos bácsiig, a mázsamesterig. A nagy lelkek kiváltsága ez! Befejezem. Megyek a „Nárcisz”-ba. Kedd óta mindennap ott találkozunk..." http://www.mek.oszk.hu/06300/06320/06320.pdf

---