Portré a Gózon Gyula Kamaraszínház panteonjában, ami az itt 2005-től játszott monodráma, Gogol: Egy őrült naplója szerepében Körtvélyessí Zsoltot ábrázolja.
Én kevésbé ismerem őt és be kell, valljam, nem láttam ezt az előadást. Sőt! Mint olvasom, a színész már 1992-től, még az egykori Nemzeti Színház keretei között kezdte a dráma előadását és országos viszonylatban szinte mindenütt található kisebb-nagyobb hír alakításairól.

Nem hiszem, hogy át tudom tekinteni a monodráma időbeli és színhelyek szerinti alakulását, a színész saját viszonyát ehhez a sajátos darabhoz és szerephez.
Mint mondja, a kezdetekről: "Másfajta produkció volt, díszletes, szemüveges, naplót írós, míg ez csupasz színpadon játszódik."
Később – és ez igaz lehet a kamaraszínház-beli előadásra is, hiszen a riport 2008-as – "Ma már nem az őrültség izgat benne, hanem az emberi kiszolgáltatottság, a kisember viszonya a hatalomhoz." E-mellett a jelek szerint ki is tart (2013): "Ma talán még aktuálisabbnak érzem, mint régebben. Ma kevésbé az őrült „klinikai” bemutatása érdekel, inkább az emberi kiszolgáltatottság, a hatalom és az ember viszonya."
A 2018-as "tragikomédiában" Körtvélyessi "... a színházi hatás kedvéért jelmezt visel...", amikor a teljesen üres térbe berobban. Erről igen pozitív kritika és további részletek: http://www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=8266

A darabról (kölcsönvéve egy másik előadás leírásából):
"A szétesés magasiskolája.
Csak egy ember. Egy kishivatalnok. Beszorítva a patkánylyuknyi létbe.
Messziről indul. Realistán szemléli a világát, amiben egzisztál. De hát azt nem lehet kibírni.
Lázad. Fantáziál. Vizionál. Képzelgései kivetülnek a világba. A koszlott térbe. A kusza időbe...
Komplett pszichológiai esettanulmány..."

Emlékkép: valamikor a monodrámát Darvas Iván előadásában láttam. Igazán örülök, hogy így, olvasva bár, de összehasonlítható interpretációk forognak a deszkákon.

---