A rákosmentei Gózon Gyula Kamaraszínház emeleti panteonjában olyan művészek szobrai sorakoznak, akik részt vettek a színház valamelyik előadásán, így általában "szerepben" ábrázolta őket alkotójuk. Nagyváradi Erzsébet a Makrancos Hölgy Katájaként jelenik meg. Igaz, repertoár-darabjaik között nem találtam, de olvasott hírek szerint folyamatos, mint ahogy a művésznő honlapján is szerepel.
Az előadás bemutatójára 2008-ban került sor.

A rendezésről: "Manapság alighanem kiátkoznák azt a rendezőt, aki A makrancos hölgyet a női emancipáció figyelembevétele nélkül óhajtaná színpadra állítani. A történet (...) és a zárómonológ (amely egy antifeminista himnusz) napjaink legjámborabb háziasszonyát is kihozná a sodrából. Honti György rendezése szerencsére mindkét nemnek ad némi muníciót az előadás utáni évődő csevejekhez...."^[4] (Nem értek egyet, semmi gond nem lehet azzal, ha egy előadás netán korhű"!)
Az alakításról: "Nagyváradi Erzsébet alakítása úgy válik színesebbé, ahogy Katája lassanként megszelídül: eleinte leginkább a kiabálástól vörösödő mellkasa, az erőlködéstől a nyakán kidagadó erek jellemzik, majd fokozatosan lényegül át a csatát elveszítő, de a háborút megnyerő, okos, taktikázó nővé..." ^[4]

Nagyváradi Erzsébet (születési évét fedje homály, bár honlapján pontos dátum szerepel) színművésznő. Sokak számára talán az "örök" televíziós teleregényből ismert, de a valóságban sokrétű. Honlapján az említett teleregény nem, de több színházi előadás és profiljában ettől eltérő fellépések is szerepelnek. Róla, amit önmagáról láttatni tud és kíván a ^[3] jelű forrásban érhető el.

---