A Gózon Gyula Kamaraszínház társalgójában kialakított panteon egyik, szerepben ábrázolt alakja Oszter Sándor. A többségében (egyelőre) még csak gipszből megmintázott "társulati tagok" közül a kevesek egyike, akinek portráját bronzból kiöntették. Mégis talán a legnehezebben fértem hozzá fényképezés közben. Szomszédja, Körtvélyessy Zsolt portréja (átnyúlva Gogol: Egy őrült naplója c. darabjából) szorosan mellette áll, a képbe kívánkozik.

Molnár Ferenc, Játék a kastélyban című vígjátékában Oszter Sándor Turai (az író) szerepét játssza/játszotta, amelyben az alkotó megjeleníti. A kamaraszínház 2004. 04. 16-án mutatta be a darabot, bár úgy látom, jelenleg nincs repertoáron. (A vele folyamatosan párbeszédet folytató "Gál" szerepében akkor Körtvélyessy játszott, ami indokolhatja a két szobor közelségét.) A darab vezérfonalát a Turait foglalkoztató kérdés adja: „Milyen nehéz egy színdarabot elkezdeni.” A helyszín, a miliő, a szereplők, a műfaj Molnár Ferenc egyik jellegzetes, finom humorral átszőtt darabját adják. Olvasom: "Nem egy illúzió, hanem maga a játék kerül a darab középpontjába, tehát a játék önmaga játékává."

Oszter Sándor Kossuth- (2013) és Jászai Mari-díjas (1983) színész, vállalkozó 1948-ban született Győrben. Tanulmányai elvégzése után az ismertséget Rózsa Ferenc filmbéli megformálásával érte el. Pályája során rengeteg szerepet játszott színházban https://hu.wikipedia.org/wiki/Oszter_S%C3%A1ndor#Sz%C3%ADnh%C3%A1zi_szerepei és filmekben https://hu.wikipedia.org/wiki/Oszter_S%C3%A1ndor#Filmjei

Oszter Sándor pályája során a Miskolci Nemzeti Színházban is szerepelt ebben a szerepben. A Színházi esték című lapban (előbbi színház által kiadott újság) interjú olvasható vele "a szerep által felkínált kérdésekről - a színész, a szerző és a szerep találkozásairól..." (ld. az utolsó forrás cikkét a 27. oldaltól).
A színész hitvallása innen: "Nekem a színház mániákus hitvallás a művészetről! A színház nem csak szövegvisszaadást és színészijátékot jelent. A színház zene, képzőművészet, dizájn, enreriór, ritmus, hang, fény... A színészi magatartásban - és most nem felvett pózra, hanem veleszületett és megszerzett képességekre, ismeretekre gondolok -, benne van, benne kell lennie a művészetek teljességének."

---