Az I. Ferenc József által királyi adományból származó 10 szobor egyike. Eredetileg a Kígyó téren (1921-től Apponyi tér) volt. (Lásd Ády archív felvételét) 1945 után lebontották, [Betoldás, 2013. júl. 8. Pótó János: Nem bontották le 1945 után, hanem 1960 körül helyezték át a jelenlegi helyére.] és 1960-ban állították fel itt. 325 cm kő talpazaton hercegprímási címer bíborosi kalap és Pázmány címere, 375 cm carrarai márvány alak pásztorbottal.
Felirat 'PÁZMÁNY'

Bővebb leírás, egy cikk a Népszabadságból. _cs_ talált rá.

'Werbőczy hóban
Népszabadság, 57. évfolyam, 271. szám, 1999. november 19., péntek

Kezdetben az ember még felhőtlenül tud örülni az első hónak. Szépnek tűnik a világ, és ugyan ki gondol a latyakos másnappal? Az igazán nagy hó persze egészen más. Nagypapa például az 1929-es télre szeret emlékezni: a 32-esek terén két emelet magasan állt az összetolt hegy, és májusban az északi lejtőkön még lehetett hógolyózni. (Jelzem, azt a telet Réthly Antal, Budapest éghajlatának krónikása is feljegyezte: akkor borította a leghosszabb ideig, kerek 81 napon keresztül hótakaró a fővárost.) Volt aztán rendkívüli hószakadás is. Amikor nagypapa – ahogy mesélni szokta – a Werbőczy-szobor körül söpörgetett, sosem jutott a munka végére, mert mire körbeért, újra csak hó lepte az egész Apponyi teret.

Werbőczy-szobor? Apponyi tér? Ma már hiába keresnénk bármelyiket is. Az utóbbit sokan Felszabnak ismerik, korábban hosszú ideig Kígyó tér volt a becsületes neve. Az Apponyivá válást az átkeresztelés napján ékesszóló emléktáblával örökítette meg a város. A felirat így szólt: „Ez a tér nevét nyerte napjaink díszétől, a nemzet dicsőséges fiától, Apponyi Albert gróftól 1921. május 28-án, amikor az ország egy szívvel, lelkesen megülte e fiának betöltött hetvenötödik évét és közéleti szereplésének ötvenedik évfordulóját. élete tisztaságát, önzetlenségét a haza szolgálatában, kátói jellemét és cicerói ékesszólását e kőbe vésve tanúságot kívántak az utókor számára tenni azok, akik vele egy időben éltek. Magyar! aki ezt olvasod és e téren áthaladsz, vidd az ő dicső emlékét magaddal a szívedben.”

Ami azt illeti, a téren megörökített másik két nagy magyarnak kevésbé ékesszóló méltatás jutott. Talán éppen azért volt elég egy-egy vezetéknév a szobrok talapzatán, mert róluk pontosan tudta mindenki, kicsodák: a bal oldali Klotild-palota előtt, a Belvárosi Kávéház oldalában Werbőczy, a másik oldalon pedig Pázmány állt. A két szobrot még 1897-ben – nyolc másikkal egyetemben – ajándékozta a városnak a király, de ez a kettő pechesnek bizonyult. Történt ugyanis, hogy az illetékes bizottságok tanácsára Ferenc József úgy rendelkezett, Pázmány szobrát a Bakáts téren, Werbőczyét pedig Óbudán állítsák föl. Ahogy azonban telt-múlt az idő, 1899-ben többen már úgy látták volna helyesnek, ha a két jeles magyar mégis inkább az épülő Erzsébet híd közelébe, a világvárosiassá váló, hamarosan főhercegnői, sőt királyi bérpalotákkal büszkélkedő térre kerülne. Végül aztán Ponori Thewrewk Emil tudományegyetemi rektor kezdeményezésére, Széll Kálmán miniszterelnök és József főherceg támogatásával, Klotild főhercegnő személyes közbenjárására Őfelsége megváltoztatta rendeletét, és a szobrok új helyét a Kígyó téren jelölte ki.

Azt hinnénk, ezzel minden elintéződött, pedig dehogy. A főváros képzőművészeti bizottsága azt javasolta ugyanis – ahogy ez Liber Endrének a budapesti szobrokról írott könyvében olvasható –, hogy „Pázmány és Werbőczy szobraival csináljanak próbafelállítást, úgy művészi, mint esztétikai szempontból bírálják el, vajjon a téren miképen fognak hatni”. Így is cselekedtek, ám amikor 1901. május 29-én a két mű famásolatát felállították, kiderült, hogy Radnai Béla Pázmányt állva, míg Donáth Gyula Werbőczyt ülve mintázta meg. A bizottság e diszharmóniát látva szavazásra vitte a kérdést: az ülő szobor mellett voksolt a többség, köztük a főpolgármester, a polgármester, s a kor legnevesebb szobrászai, építészei. A kérdést viszont végül a belügyminiszter döntötte el, aki kizárólag álló szobrok elkészítéséhez adta engedélyét.

Ha hiszik, ha nem, a két alkotás kálváriája még ezzel sem ért véget. Werbőczy emlékművét 1908. december 15-én leleplezték ugyan, párjának helye azonban még mindig üresen ásítozott. Pontosabban nagyon is foglalt volt: a lebontott Párizsi-udvarból kikerült kereskedőknek arra adott ugyanis engedélyt a város, hogy épp a szobor helyén építsenek ideiglenes árubódét. Mire pedig a bódét lebontották, és a szobor is megérkezett, kiderült, hogy fellazult a talaj, nem bírná el a hatalmas súlyt. Később hatalmas pincére bukkantak az alapozás tervezett helyén, így Pázmány mása 1914 nyaráig a Déli vasút raktárában várt sorsa jobbra fordulására. Végül mégis kitűzték az avatás időpontját, de akkor meg a világháború miatt vesztette aktualitását mindenfajta ünnepség.

Werbőczy márványmását a felszabadulás utáni első május elsején döntötték le alapzatáról – s alighanem porrá is törték – a feldühödött dolgozók. Pázmányét 1949-ben tüntették el helyéről a klerikális reakció relikviáira vadászó hivatalosságok. Igaz, az utóbbi szobor legalább megmenekült a pusztulástól: ott áll ma is a józsefvárosi plébániatemplom előtt, a Horváth Mihály téren.

N. Kósa Judit '