Az Erdélyi Múzeum című lap 1897-es számában megjelent "Történelmünk dicsőítése" című írás így tudósít:
"Ezredéves történetünket legújabban két oly páratlan fejedelmi kitüntetés és dicsőítés érte, a mely nemcsak honfitársaink lelkét gyújtotta lángra s szívét árasztotta el édes gyönyörrel, de méltó feltűnést keltett messze hazánk határain túl is, és visszhangozni fog még sokáig ország-, világszerte.
Egyik: II. Vilmos német császár és porosz király pohárköszöntője, melyet magyarországi látogatása utolsó napján szept. 21-én Buda-várában a búcsúlakomán tartott; a másik: Ő Felsége a mi szeretett királyunk nagylelkű elhatározása (szept. 25.), mellyel történetünk tíz kiváló alakjának Budapesten szobrot emeltet." http://epa.oszk.hu/00900/00979/00096/pdf/EM-1897_14_08_421-424.pdf
Az eseményt valószínűleg megelőzte az a sétakocsikázás, amiről Liber Endre "Budapest szobrai és emléktáblái" (1934) című könyvében olvashatunk:
"...a hagyomány szerint nagyon dicsérte fővárosunk szépségeit, de hangsúlyozta, hogy nincs megelégedve szobrainkkal, különösen azért, mert – úgymond – a magyarok históriája tele van Héroszokkal, akik megérdemelnék hogy emlékük bronzba öntve, vagy kőbe faragva hirdesse nagyságukat. Vilmos császár a főváros szobrairól alkotott véleményét állítólag felséges barátja, első Ferenc József király előtt sem titkolta..."
Ez után következett a már említett pohárköszöntő, amiben név szerint Zrínyi nevét is megemlítette, méghozzá "legmagasztalóbb szavakkal".
Közvetlen a látogatást követően, talán valóban ennek következtében a király Bánffy Dezső miniszterelnöknek levélben úgy rendelkezett, "...megajándékozza a nemzetet tíz szoborral, hogy a magyar fővárosnak alkalmas tereit díszítsék és a múlt idők kiváló alakjainak emlékét örökítsék meg..."
A levélből:
"Óhajtván, hogy magyar székesfővárosomnak erre alkalmas terei oly kisebb méretű szoborművekkel láttassanak el, melyek midőn a várost díszítik, egyszersmind a múlt idők azon kiváló alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző téréin kitűntek,udvartartásom költségeinek terhére több évre terjedő beosztással megfelelő összegeket engedélyezek arra a czélra, hogy a keresztény vallásért vértanúságot szenvedett Szent Gellért csanádi püspököt, a hitbuzgó Pázmány Péter esztergomi érseket, Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket, Hunyadi János és Zrínyi Miklós, a haza és a kereszténység hős bajnokait, Pálffy János gróf, Magyarországnak a trón védelmében nagy érdemeket szerzett főhadparancsnokát,a honfoglalás történetét író Béla király névtelen jegyzőjét,Verbőczy István, Magyarország nagy hírű jogtudósát és annak népszerű lantosát Tinódy Sebestyént ábrázoló szobrok készíttessenek és megbízom Önt ezen elhatározásomnak végrehajtásával." (Budapest, 1897. szeptember 25.)
A következő év májusában tartott értekezletet követően tíz művészt szólítottak fel, hogy egy-egy szoborról vázlatot és költségvetést készítsenek.
A végső lista:
Holló Barnabás: Bocskai fejedelem,
Szárnovszky Ferenc: Pállfy generális (ezt később Sennyei Károly készítette),
ifj. Vastagh György: Bethlen Gábor,
Róna József: Zrínyi Miklós,
Jankovits Gyula: Szent Gellért püspök,
Bezerédi Gyula: Tinódy Sebestyén,
Ligeti Miklós: Béla király névtelen jegyzője,
Tóth István: Hunyadi János,
Donáth Gyula: Werbőczy István,
Radnai Béla: Pázmány Péter.
Az alkotások helyét is kijelölték (így a Köröndön korábban lévő szökőkutat eltávolították), 1899. derekán már dolgoztak a művészek.
1902-től kezdődően a szobrok sorban kijelölt helyükre kerültek. A későbbiekben azonban nem feltétlenül engedelmeskedtek a királyi döntésnek. Sorsuk, történetük nyomon követhető a lapon.
Bejegyzés megtekintés:
Kapcsolt műlapok