Bármilyen meglepő, ezt a mozaikot és három társát a korai sötétedésnek köszönhetem. Adott temérdek fénykép, az emlékeim a környéken fellelhető kapudomborművekről és egy lista, amik nem találkoznak. Terepszemlére indultam... újra. Nemrég voltam ott, bejártam egy útvonalat, de – egybevetve a fentieket – jobbnak tűnt helyben.
Indultam, amikor tudtam, újabb képek készültek és jegyzet is (mi-hol?). Ugyanott keveredtem ki, mint legutóbb, éppen csak besötétedett. Előzőleg a nappali fény elkápráztatott, mint valószínűleg több, korábban már arra járt kollégát is, így nem láthattam a lépcsőházat lezáró üveg mögé. Most pedig a lépcsőház nem túl erős világítása mellett, a maszatos üveglapokon keresztül felbukkantak az ott rejtőzködő mozaikok . Hátterük sötét, így érthető, hogy a fényről benézve korábban nem mutatták meg magukat.
A bejárati kapu szinte varázsszóra nyílt ki, ahogy közeledtem. Kedves mosollyal üdvözöltek, engedtek be. A viszonylag tágas lépcsőházi előtérben négy, falnyi mozaik-kép várt rám. Első benyomásom az volt, talán a lakótelepen már elég jól ismert domborművek egyik-másikának egy síkba rendezett variációit látom.
Az egyik kép jobb alsó szélén olvasható az épület tervezőjének és a "faliképek" alkotójának neve: Iván Szilárd festőművész. A KMML bejegyzésében az alkotások tömör egyszerűséggel, együtt szerepelnek: "mozaik (1960, Budapest, Kerepesi úti ltp.)". (Máshol négy mozaikként, ill. a lakótelep mozaikjai címen is előfordulnak bejegyzések).
Így tehát, rám hárult a téma megfejtése, a címadás. Jellemző, ha előbb a kapudomborműveket említettem, itt az egybeesés éppen csorbul, hasonlót a sok-sok lépcsőházi bejárat felett nem láttam. A sorban jobbra (elől?) egy háziasszony "korabeli" képét látom. Egyszerű, de jellegzetes a téma, az ábrázolás. Természetesség jellemzi az asszonyt... nem véletlen, hiszen otthon van. Háta mögött szárítót látok és a háztartás eszközeit. A ruházat, a megjelenés tipikus, a kor "lenyomata": bő szoknya, egyszerű fehér blúz, papucs és csípőre tett kéz. A csúcs: fején az elől, fenn megkötött kendő, akár a korszak jelképe is lehetne.

---