Ha ősz, órák átállítva, délután már sötétedik. Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor új dolgot fedezek fel – olyan területen, amit már bejártam. Terepszemlén voltam, egyeztetni a már felgyűlt fotókat és a lista jelöléseit... magyarul új lista készítésére. Nem olyan rég jártam be majdnem ugyanezt az útvonalat, éppen csak előbb (még fénynél) készítettem közel száz fotót, de végül ugyanott bukkantam ki, mint előző alkalommal. A különbség annyi, hogy közben alaposan besötétedett. Készültem bevenni a kanyart a sarkon... de helyette szabályosan rükvercbe kapcsoltam.
Korábban a nappali fény mellett nem láthattam a lépcsőházat határoló üveg mögé. Most pedig a lépcsőház kevéske világítása mellett, a csupa-maszat üveglapokon keresztül megláttam az ott rejtőzködő mozaikokat. A hátterük sötét, így érthető, hogy a fényről benézve az előző körnél nem mutatták meg magukat.
Kedves emberek, mosolyogva üdvözöltek, amikor nyitották a bejárati kaput, mintegy varázsszóra. A lépcsőház előtere minden korábban látott környékbélihez képest tágas, pontosan négy, falnyi mozaik-képet láttam, amikről az első benyomásom az volt, talán a környéken jól ismert kapudomborművek egyik-másikának síkba rendezett variánsai. Ez az a kép, aminek alsó sarkában olvasható faliképek alkotójának neve: Iván Szilárd festőművész.
A KMML bejegyzése ^[1] : "mozaik (1960, Budapest, Kerepesi úti ltp.)", máshol négy mozaikként, ill. a lakótelep mozaikjai címen is előfordulnak bejegyzések. Ez pedig azért fontos, mert itt négy kép van, de nem valószínű (legalábbis, ami Iván Szilárd nevét illeti, hogy a lakótelepen valahol még több mozaik rejtőzködik. Bár...
Életkép. Ez az a kép, ami leginkább igazolja az első benyomásomat. A kapuk feletti domborművek között szerepel olyan, aminek ugyanezt a címet adnám. Persze a jelenet azért más... melyik gondolat született meg előbb vajon?
A képen két nőt látok, almát szednek. Itt jegyzem meg, hogy meglepő módon mind a négy képen csak női alakok (egyiken egy gyermek) szerepelnek. Amikor még csak futólag vetettem egy pillantást erre a jelenetre, a lehajoló alakról azt gondoltam, ő az egyetlen férfi (de legalábbis egy nagyobbacska, anyjának segítő fiú) "a házban". El lehet gondolkodni a családi összképről, ami az akkori (és a mai) állapotokat illeti (?)
Két nő: egyikük a fáról gyűjtöget közvetlenül, a másik a földre hullottért nyúl. A kép idilli, a fán, alig néhány méterre az emberi kéztől, madarak üldögélnek nagy nyugodtan a lombok között,. Kár, hogy nem látszik, hiszen teljesen háttal áll, de feltételezem, az asszony kötényében gyűjti a termést. A fején az elmaradhatatlan kendő, itt hátul megkötve.

---