Őszi sötétedés, viszonylag korán, az óraátállítás környékén. Mindennek köszönhetem, hogy felfedeztem a Kerepesi út egyik épületének négy mozaikját. Korábban már bejártam ezt az utat, az akkor készített fotókat és egy listát próbáltam egyeztetni, ami otthon, pusztán a gépre támaszkodva nem ment. Amikor besötétedett, a Pillangó utcai metrómegálló felé vettem az irányt, ugyanúgy, mint korábban is. Amikor kinn erős fény volt, nem láthattam, amit így, a lépcsőház világítása mellett. Mielőtt kanyarodtam volna, felvillant a látvány, óriási meglepetés! Az előtér szemközti falán négy mozaik sorjázott! Korábban nem láthattam az amúgy eléggé maszatos üvegfal mögé, most a gyér világítás is elég volt... fordultam is vissza!
A mozaikok szerepelnek a KMML Iván Szilárdról szóló szócikkében ^[1]: "mozaik (1960, Budapest, Kerepesi úti ltp.)". Láttam is, de legyintettem, Semmi realitása, hogy a kiterjedt lakótelepen megtaláljam. De a véletlen segített! A kapu varázsszóra nyílt meg, kedves üdvözlés kísérte, beengedtek. Négy, falnyi mozaik-kép üdvözölt a szemközti falon. Az első benyomásom szerint nagy rokonság mutatkozott a környék ismert kapudomborműveivel, pontosabban témájával. Igen, tematikájában illeszkednek , a frissen épült lakótelep életéhez kapcsolódó témákat jelenítenek meg.
A negyedik kép... bár, ha úgy nézem, az első, egy asszonyt ábrázol. Bokornyi virágok között áll mezítelen lábával, kezében egy nagy csokorral, amit már begyűjtött. Haja válláig ér, ruhája alapján akár tartozhatna a kapcsolt lap almaszüretelőinek csapatához, hiszen köténye hajtásában szép mennyiségű gyümölcs férne el. Talán elszakadt a többiektől.
Picit kakukktojás, ahogy a virágok közt hajadonfőn áll, Talán szomorkás is, de nincs rajta az eddig elmaradhatatlannak hitt kendő!

---