Az óraátállítást követően, az őszi, korai sötétedésnek köszönhetően fedeztem fel a Kerepesi út négy mozaikját. Olyan úton jártam, amit korábban már megtettem. Már meglévő fotóimat próbáltam összevetni egy listával, amik gép előtt nem/sem egyeztek igazán. Végül a Pillangó utcai metrómegálló felé kanyarodtam a visszaúton, mint korábban is. De akkor még kinn erős fény volt, most sötét – cserében a lépcsőház kivilágítva. Mielőtt kanyarodtam volna, felvillant a látvány, óriási meglepetés! Az előtér szemközti falán négy mozaik sorjázott! Korábban nem láthattam az amúgy eléggé maszatos üvegfal mögé, most a gyér világítás is elég volt... fordultam is vissza!
Egy dolog, hogy a bejegyzést korábban láttam a KMML Iván Szilárdról szóló szócikkében ^[1]: "mozaik (1960, Budapest, Kerepesi úti ltp.)". Bevallom, akkor nem éreztem, hogy reális lenne az elég kiterjedt lakótelepen keresni. És a véletlen segített! A kapu szinte varázsszóra nyílt meg, beengedtek. Négy, falnyi mozaik-képpel kerültem szembe, amiről első benyomásom szerint nagy rokonság mutatkozott a környék jól ismert kapudomborműveinek témájával. Igen, tematikájában illeszkednek is, a frissen épült lakótelep életéhez jól illeszkedő témákat mutatnak.
Életképek, nők és gyermekek. A viszonylag nagy térben (ezzel az egyes képek jól el tudnak határolódni egymástól) két anyát látunk, egyiküket még karon ülő gyermekkel, másikuk viszont már egy állni-járni tudó nagyobbacska lurkó biztonságos mozgását kíséri. A háttérben egy fa közelében madár repked – idilli hangulat. Akár, mintha az Almaszüretelő képről repült volna át vizitre. Mindkét nő gondos odafigyeléssel néz gyermekére. Öltözékük némi népies "ízesítéssel" a kor szelleméhez alkalmazkodik: egyszerű ruházat, bő szoknya... és! ...az elmaradhatatlan kendő fejükön.

---