Az idei már ismétlés, az elmúlt évi kezdeményezés folytatásaként. A hely, a Szentendrei Régi Művésztelep ősfás kertje, ahol ideiglenes szoborparkot hoztak létre. A megjelenő művek egy részét eredetileg köztérre tervezték." ^[2][3]
Nagyon érdekes, szép, de súlyos írás jelent meg Majoros Áron művészetéről az Új Művészet elmúlt évi egyik számában. Azt hiszem, ki nem hagyható, de végigvezetni nem biztos, hogy lehet, hiszen mondandója és kiterjedése is túlnő egy műlap határain. Egységes rendszert adva áttekinti a fiatal művész eddigi valamennyi művét, míg itt "csupán" egy alkotás jelenik meg.
Művészetéről/a művészetről: "Alaptémája az ember és a tér, illetve az ember külső és belső tere közötti kapcsolódási pontok feltérképezése. Alkotásai a szobrászat alapkérdéseit érintik, hiszen azok elsődlegesen a térrel állnak összefüggésben. Minden forma meghatározza a teret, amelyben létezik, és a körbejárható plasztikák átalakítják az őket befogadó környezetet. Ezáltal a szobrász, amikor alkot, egyben teret is teremt. " ^[1]
A következetesen képviselt irány szerint a művész olyan figurákat ábrázol, amiknek nem ad külön egyéniséget, "...arctalan figurák: a „tömegemberek” prototípusai, egyfajta „emberszabványok” – amelyekről csak annyit tudhatunk meg, hogy férfiak vagy nők". ^[1]
Az adott alkotás kapcsán kevés konkrét információ található a cikkben. Mégis azt ajánlom, szánj rá időt, olvasd tovább...
Egész más értelmezést ad a Magyar Nemzetben megjelent cikk írója – emlékezetesnek jelölve az alkotást. Minden bizonnyal legkevésbé sem egyeztetett, nem interjú formában nyert értékelés, rögtönzés. Elfogadom, szólhat az életenergiáról, "központi eleme az ég felé tartott kéz".^[4] Minden más minimum kérdéses számomra. Éppen, hogy csodás, egybetartozó a forma, de nem látom az égiekhez való fordulást sem, nem látok alázatot.
A test, ami a napsütésben jól láthatóan átjárható – nyit a környezet, a tér felé. Számomra önérzetet, bátorságot, tudatosságot mutat, amikor teljes mértékig kiszolgáltatja magát az elemeknek. A rétegekből/szeletekből épített emberi test, az áramvonalak, a felépítés kontúrjai átláthatóságot engednek. A kézben tartott tárgy (kupa, edény) gyűjti a sugarakat, a testen áthatolva adja tovább, ontja maga körül a fényt, az energiát...

---