2019-ben új keresztút létesült Győr belvárosában, melyet Dr. Veres András püspök úr szentelt meg április 15-én, nagyhétfőn.
A Győri Keresztút tervezője Sándor János vezető építész.^[1]
A stációkat tizenkét győri, illetve győri kötődésű művész készítette.^[2]
A Keresztút A Káptalandombról indul a belvárost, Széchenyi-teret, majd a Kármeliták-templomát érintve ide is tér vissza, - itt találjuk a XIV. stációt is.
„A főpásztor kifejezte örömét az összefogásért. Kiemelte: a győri keresztút valódi üzenet nem csupán hazánknak, hanem Európának is arról, hogy Isten megváltott mindnyájunkat. Ez mindannyiunk számára a legörömtelibb hír, ami ezen a világon elhangozhat.”^[1]
„A keresztút alkotásai között találunk domborművet, grafikát és festményt is. A keresztút megtekintésének és végig járásának elején Pilinszky János gondolatát idézzük: »Krisztus megújuló áldozata: az isteni szeretet örökkévalóságának bizonyítéka.«”^[2]

XI. állomás
Jézust keresztrefeszítik.
„Jézus keresztre feszítéséről Máté evangéliuma így tudósít: „Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: »Ez Jézus, a zsidók királya.« Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: »Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!« Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: »Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.« Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.” A keresztre feszítés, a cruciatus olyan rituális kivégzési mód volt, amely a büntetett személy tökéletes elpusztítására irányult; mivel eredendően átkozottnak, érinthetetlennek tartották a bűnöst, létét „meg nem történtté” kellett tenni. Livius ókori római történetíró is beszámol művében erről a kivégzési módról: az elítéltet átokfához, villámsújtott vagy mérgező termésű élőfához szögezték, amelyre Mózes ötödik könyvében is találunk utalást: „Isten átkozottja az, aki a fán függ”. (2Törv 21,23 – Káldi-Neovulgáta) A keresztre feszítés eredetileg engesztelő áldozati cselekmény lehetett, amelyben Isten kiengesztelése állt a középpontban a bűnös halála árán. Éppen ezért a büntetésnek olyan bajelhárító rítus-elemei vannak, amelyek Jézus megölésében is felfedezhetők. Az idézett evangéliumi szakaszban arról olvasunk, hogy Jézust kinevetik, gúnyolják, amely szintén a baj elhárításának egyik eszköze volt. A test keresztre való felszögezése a gonosz hatalmak, az ellenséges erők rögzítését és megbénítását szolgálta, ahogyan az ún. átoktáblák is ezt segítették. Jézusnak tehát ősi vallási praktikákat kellett elszenvednie, amelyek célja létezésének és személyének az emlékezetből való kitörlése volt, a damnatio memoriae. Jézus keresztre feszítésének és halálának éppen ez a paradoxona: a sacrumot, a szakrális személyt nem lehet meg nem történtté tenni, kiírni a múltból. Jézus valójában önként hozott áldozata ezt a negatív és a létére irányuló teljes megsemmisítő eljárást alakítja át mindazok javára, akik kivégzésében részt vettek. A Szentírás több szakasza utal erre az önként hozott áldozatra, így például Izaiás próféta könyvében olvashatóak a következő sorok: „… életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Iz 53,12) Meg kell még említenünk a keresztre feszítés kapcsán a művészettörténetben gyakran ábrázolt képet, amely Máriát, Jézus anyját láttatja a kereszt tövében. A Stabat Mater Dolorosa, a fájdalmas Istenanya témája a művészet minden ágát megihlette. Az evangélisták azonban, amiként arra Robert Sarah bíboros rámutat, csöndben maradnak lelke állapotát illetően. Mária hang nélkül, csendesen van jelen Krisztus szenvedéseiben és halálában.”^[3]

„Felszögezik. Felszögezem. Felszögeznek. Tehetetlen. Önként teszik. Értünk teszi. (Értük teszem? Teszem értük?)^[4]

Az alkotó Szabó Márton szobrászművész.”^[5]

„Aszú földet harmatozván
vérzel, vérzel a keresztfán,
úgy piroslik tested róla,
mint a most nyílt piros rózsa.”^[6]

---