2019-ben új keresztút létesült Győr belvárosában, melyet Dr. Veres András püspök úr szentelt meg április 15-én, nagyhétfőn.
A Győri Keresztút tervezője Sándor János vezető építész.^[1]
A stációkat tizenkét győri, illetve győri kötődésű művész készítette.^[2]
A Keresztút A Káptalandombról indul a belvárost, Széchenyi-teret, majd a Kármeliták-templomát érintve ide is tér vissza, - itt találjuk a XIV. stációt is.

„A főpásztor kifejezte örömét az összefogásért. Kiemelte: a győri keresztút valódi üzenet nem csupán hazánknak, hanem Európának is arról, hogy Isten megváltott mindnyájunkat. Ez mindannyiunk számára a legörömtelibb hír, ami ezen a világon elhangozhat.”^[1]

„A keresztút alkotásai között találunk domborművet, grafikát és festményt is. A keresztút megtekintésének és végig járásának elején Pilinszky János gondolatát idézzük: »Krisztus megújuló áldozata: az isteni szeretet örökkévalóságának bizonyítéka.«”^[2]

III. állomás, Jézus először esik el a kereszttel
„Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja, Mária és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat Jeruzsálemben. És bár az evangéliumokban nem olvasunk arról, hogy Jézus földre esett volna, a hagyomány mégis háromszor emlékezik meg az elesés momentumáról.”^[3]

„Jézus Jeruzsálem szűk, sikátorszerű utcáin cipeli keresztjét. Egyszer csak hirtelen elbukik, földre zuhan. Hiába nyújtja kezét esengve segítség után. Semmi részvét, semmi együttérzés nincs iránta. Káromkodással és ütlegélésekkel unszolják felkelésre és útjának folytatására.
Nem csoda, ha az Üdvözítő elesik. Nem csupán a vérveszteség, az étlenség és a belőlük származó gyengeség miatt, hanem a kereszt súlya miatt is. Nem nehéz a kereszt nagyságáról és súlyáról némi fogalmat alkotnunk. Akkorának és oly masszívnak kell lennie, hogy földbe ásva egy férfit biztosan elbírjon. Továbbá: minden zökkenés – amit az utca durva, egyenetlen kövezete csak előidéz – növeli a fájdalmat a sebes vállakon. Egy ilyen zökkenés alkalmával a kereszt felső vége oda-odaütődik a töviskoronához, amely a fejbőrbe mélyedve fokozza a bódító kínokat. A földön vergődő Jézus képe lebegjen előttem, ha elviselhetetlennek látszó nehézségeim közben panaszkodni szeretnék. Ha el akarnám mondani, hogy túl vagyok terhelve, erőmön felüli gondok nehezednek rám, ha feljebbvalóim nincsenek irántam belátással, ha munkatársaim, barátaim, ismerőseim nem tanúsítanak részvétet és együttérzést. Ilyenkor vessek egy pillantást a földön fekvő Krisztusra. Vajon nem volt-e ő is túlterhelve? Vajon nyilvánított-e iránta a jelenlevők közül valaki részvétet? Ugye, nem?! Restellkednem kell, hogy nekem még mindig jobban megy a sorom, mint őneki. Aztán azt is meg kell gondolnom, hogy mi tette Jézus keresztjét oly elviselhetetlenül súlyossá, s miért roskadt a földre a súly alatt? Nemde a bűn?! Az a bűn, amit oly könnyen és meggondolatlanul elkövetek. Nem érzek rá a bűn súlyára. Nem látom be, hogy minden bűn mérhetetlen sértés Isten méltósága ellen. Lázadás az isteni hatalommal szemben. Ha csak arra gondolok, hogy egyetlen bűn – ősszüleink bűne – rázúdította az egész világra a szenvedést és a halált, akkor némi fogalmat tudok alkotni magamnak arról, hogy Isten szemében minden bűn szétrombolja az Isten és ember kegyelmi szeretetkapcsolatát.
Emiatt roskadt a földre az Üdvözítő. Elesett, hogy engem a bűnből fölemeljen. Ó, mily kegyetlenség Krisztus keresztjét még újabb és újabb bűnökkel súlyosbítani! Mily nagy vakmerőség az én Uram Istenem és majdan Bírám keresztjét még nehezebbé tenni! Ments meg, Uram, minden bűntől!”^[4]
Az alkotó Babos Éva festőművész.”^[5]

---