2019-ben új keresztút létesült Győr belvárosában, melyet Dr. Veres András püspök úr szentelt meg április 15-én, nagyhétfőn.
A Győri Keresztút tervezője Sándor János vezető építész.^[1]
A stációkat tizenkét győri, illetve győri kötődésű művész készítette.^[2]
A Keresztút A Káptalandombról indul a belvárost, Széchenyi-teret, majd a Kármeliták-templomát érintve ide is tér vissza, - itt találjuk a XIV. stációt is.

„A főpásztor kifejezte örömét az összefogásért. Kiemelte: a győri keresztút valódi üzenet nem csupán hazánknak, hanem Európának is arról, hogy Isten megváltott mindnyájunkat. Ez mindannyiunk számára a legörömtelibb hír, ami ezen a világon elhangozhat.”^[1]
„A keresztút alkotásai között találunk domborművet, grafikát és festményt is. A keresztút megtekintésének és végig járásának elején Pilinszky János gondolatát idézzük: »Krisztus megújuló áldozata: az isteni szeretet örökkévalóságának bizonyítéka.«”^[2]

IV. állomás, Jézus anyjával találkozik
„Lukács evangéliuma számol be arról, hogy Jézust a Golgota felé vezető úton nagy sokaság követte, közöttük asszonyok is, és a többi szinoptikus evangélista is megemlíti a Jézus keresztje alatt álló, illetve az eseményeket távolabbról szemlélő nőket, akik szintén Jézus tanítványi köréhez tartoztak. János az egyetlen az evangéliumok szerzői közül, aki a keresztfa tövénél láttatja Jézus anyját, Máriát, akihez bensőséges szavakkal szól, rábízva őt tanítványára. Ennek alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy a Megváltó édesanyja mindvégig követte fia útját, jelen volt a szenvedéstörténet egész ideje alatt.”^[3]

„Ó, mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága egyszülött szent magzatán" (Stabat Mater). Milyen szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát! És milyen keserű gyötrelem a Fiúnak Édesanyja szenvedése.
Állt a Fájdalmas Anya. Állt, mert erős volt. Nem roskadt össze, pedig Fiának összes szenvedése az ő szívébe is belenyilallt. A szegek az ő kezét is átszúrták, a töviskorona az ő homlokát is felvérezte. De ő mégiscsak áll – szilárdan, hittel, bizalommal. Összeomlani látszik minden reménye, kialudni látszik minden csillag, elveszni látszik minden fénysugár, ő mégsem törik össze. Nem válik hitetlenné, nem átkozódik, nem fenyegetőzik, még csak nem is panaszkodik, csak áll, részvéttel telt anyai szeretetével és rendíthetetlen hitével.
Sohasem lehetek eléggé hálás a Boldogságos Szűzanyának, hogy e szívszorító találkozás kínos perceit értem is átszenvedte. Kérem a Fájdalmas Anyát, hogy az élet nehéz óráiban – mert biztosan lesznek ilyenek – nekem is eszközöljön ki állhatatos szilárdságot, erőt, türelmet, nagylelkűséget. Ha még nem éreztem volna, eljön még az idő, amikor kénytelen leszek átérezni, hogy én is csak húsból-vérből való ember vagyok, s vigaszra, támaszra szorulok, amikor majd én is átérzem árvaságomat. Ó, édes Szűzanyám, ó, Fájdalmas Édesanya, állj akkor mellém, és éreztesd velem, hogy Anyám vagy! „^[4]
Az alkotó Csizmadia István festőművész.”^[5]

---