A katolikus szentmise része: az áldozati liturgia. E szolgálat során a pap a kenyeret és a bort mint a „föld/szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét” felajánlja Istennek. A katolikus dogmatika előírja, hogy áldozatként kizárólag búzakenyér és szőlőbor használható. A kenyér többnyire kovásztalan („ostya”), de lehet kovászos kenyér is. A bornak a szőlő terméséből készült, természetes és nem romlott bornak kell lennie.
Az áldozati felajánlás egy mozzanata:

"A pap az oltárnál oldalt állva kezet mos, és halkan mondja:
Mosd le, Uram, bűneimet,
és vétkeimtől tisztíts meg engem."

Kézmosás a Bibliában:
- Dávid király zsoltára: Zsolt. 26,6
"Ártatlanságban mosom kezemet, és úgy járok oltárod körül, Uram!"

- Máté evangéliuma 27 fejezet ,Mt. 27,24: "Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!"

A kézmosó tálnak, a két tisztára mosott kéznek mint jelképnek elhelyezése a Szent Pál templom szentélyében nagy szerepet kap abban, hogy összefoglalja a Biblia, a vallás, az emberiség több-évezredes történetét.

Az alkotás egyszerűségében kifejező. Kapcsolódhat az áldozat bemutatásához és a templomban lévő szintén Kotormán Norbert által alkotott stációszobrok sorozatához is.

A még lehetséges háromfotós "Köztérképen" történő megjelenítés e tekintetben örömmel tölt el.

---

A fiatal templomban elhelyezett alkotásoknak több "üzenete" van. Az egyik vonalat a Teremtéshét napja adja, ahol a szobrok hátterét adó színkompozícióval Bukta Norbert egy-egy napot jelenít meg.
A körben kialakított háromszög alakú fülkék ugyancsak egyedi színekkel ábrázolják sorban a elsőtől hatodik napot. A fülkékben elhelyezett szobrok ugyanakkor Krisztus szenvedéstörténetének 2.-13. állomását ábrázolják úgy, hogy minden alkotás két-két stációt jelenít meg.
Kiemelt szerepe van a szentélyben látható alkotásoknak, ami egyben a Teremtés hetedik napjának "színhelye" (idézet a kapcsolt műlapon), míg az itt elhelyezett alkotások a keresztút első és 14. állomására utalnak. Az első stáció: Jézust halálra ítélik. Az ítéletet Pilátus mondja ki: „Keresztre mégy!” A kézmosás jelenete ehhez, ill. a későbbiekhez kapcsolódik, ahogy ez a leírásban is szerepel.

---