Rákoskeresztúr – Madárdomb: Szent Pál apostol titulusú, viszonylag fiatal templom belső tere. Egy átgondolt, modern szellemiségű ikonográfiai program várt megfejtésre.
Sok idő telt el, amíg bele mertem vágni a műlapok elkészítésébe. Próbáltam értelmezni a meglévő kevés információt és a látottakat, reményeim szerint felgombolyítottam az összefüggéseket.

A program részei egyrészt a Teremtés hét napja, másrészt Jézus 14 stációból álló szenvedéstörténet állomásainak összerendelése. Utóbbit két-két stáció együttes ábrázolásával a szobrok jelenítik meg, ezek hátterében a Bukta Norbert által festett színkompozíciók a Teremtés egy-egy napját mutatják.
A szentély speciális hely, ahol egyrészt a Teremtés hetedik napja jelenik meg, másrészt – a többitől eltérően – az első és az utolsó stációkat megformáló szobrok külön kerültek ábrázolásra.
A templomban körben hat háromszög alakú fülke a további napokat idézi, minden, itt elhelyezett szobor a már leírtak szerint két-két stáció együttes ábrázolása.

Jézus lábánál látható feliratok szerint itt a Teremtés negyedik napját jelöli a festett színvariáció: "Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap."

A szobor által megjelenített két stáció: 8. beszél a síró asszonyokhoz (Jézus vigasztalja a síró jeruzsálemi asszonyokat); 9. harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.

A kereszt itt is, mint mindegyik ábrázolásnál jelen van, bár alig látszik Jézus ágyékkötője takarásában. Jézus lába nem érinti a földet. Bal kezénél az asszonyok simogató kezei nyúlnak felé, míg ő beszél hozzájuk. Az alkotók itt is a fejből csak az arcot láttatják.

---