Hiába figyelem, követem P. Kovács Péter szobrászt, nincs újabb apró szobor a fűzfői parti sétányon. Csekély vígasz, hogy a héten számba vette kis kedvenceit, új Fb-posztot szentelt nekik. Talán, a szándék kihalt (?).
A másik misszió, a vas szoborpark. Arról az állapotról tudok, amit májusban láttam. Hogy gyarapodott volna, nincs hír. De az ellenkezőjéről sem, legalábbis teljes bizonyossággal nem.

Májusban, amikor megérkeztem (már akkor rekkenő hőség... persze délidőben), szinte szíven ütött a kb. középen elhelyezett macska. Róla nincs beszámoló, kísérő gondolatsor, de főhelyen áll.. Talán valami korai zöngemény lehet, mert a megformálás, az elemek illesztése nem hasonlít újkori társainál láthatóval. Szignó sincs rajta.

Szépségét nem dícsérem.. Valamiért nem kell annak lennie. Attól még tetőtől-talpig macska. Nagy szemei (és egyik oldala) rózsaszínben játszanak, hátát erősen domborítja, farka felborzolva, vagyis elég izgatott állapotban van.
Egy helyen az illesztés érdekes cikk-cakk formát követ. A lábai igen feltűnőek, így az ízeltlábú macskák csoportjába soroltam.

Minden más infó további kutakodás tárgya.