Újra megfordultam Fűzfőn. Van változás a szoborparkban, de sajnos, nem tudtam leltárt csinálni. Többek között egy pici, új angyalt találtam az októberi napsütésben.

Beszélgetek az alkotóval. Szépet, komolyan írt az alkotás kapcsán, megfontolandó, meggondolandó.

A nekem-nekünk szegezett kérdés: "Neked van angyalod?"

Nem, úgy tűnik, nincs angyalom. Csatát nem vívok, de ami körbevesz: gondok, bajok, szorongás, kétely. Segítő kéz sehol, csak a kerék, kerekek.

De ő hogy is?
"Volt egy pont az életemben amikor igazán tudatosodott bennem, hogy semmi sem állandó. Az élet nem mindig kényelmes és kellemes.
Lehet, hogy közhelyes leszek, de az élet csupa változás, néha kihívás. A kihívásokkal már kicsit úgy vagyok, hogy nem minden csatát kell megvívni. Csak az energiát pocsékolja az ember. A változás, vagy változtatás viszont sokkal könnyebben megy mint régen. Az életem olyan lett, hogy ha eldöntöm, hogy változtatok valamin, még ha egy kis göröngyös út is jön, utána minden kisegyenesedik. Na itt jön az én angyalom, aki segít, hogy minden gördülékenyen menjen!"

És akkor megszületik a szobor, amin látom, a kicsi angyal (az ő angyala) nagy kereket görget maga előtt. Látom, nem egészen egyszerű, neki kell gyűrkőznie, de a kerék halad, gurul.

---