Nekem úgy tűnik, már elég rég volt, de valójában idén tavasszal,,amikor meglátogattam P. Kovács Péter köztéri szoborparkját Balatonfűzfőn. Sokhoz találtam több-kevesebb információt, vagy legalább valami kísérő gondolatot, így közelebb kerülhettem az alkotói szándékhoz.
Így volt itt is, de megtapasztaltam, mennyire máshogy működik az alkotó észjárása, mint a szemlélődőé.

Hazaérve rendeztem a fotókat amik közül volt, ami egyértelmű volt, de itt én, a Nyújtózkodók munkacímet adtam.
Később kezdtem el végigtallózni P. Kovács Péter korábbi Fb-oldalát, ahol kevéske kapcsolódó szöveget találtam, de a címet is.
A történet a 2018-as év áprilisa elején a tavaszról szól! És igen, a kemény vas, amiben megtalálta önmagát, a stílusát, érző szívvel párosul, hiszen olyan gyakran tapasztalom, hogy témái az emberi kapcsolatokról szólnak, vagy éppen annak az örömnek, amivel a tavasz beköszöntét képes fogadni.

A háttérben szépséges, virágzó fa reprezentálja a kísérő szöveget:
"Tavasz van. Igazi tavasz. Párok repkednek a föld felett a városban, ahogy ez ilyenkor szokásos."
Alatta a cím és a méretek.
Jobban megnézve valóban a kitörő öröm, ováció látható, az emberpár szinte repked a föld felett. Mellesleg annyira nyurgák, hogy a biztonság kedvéért a lábujjakat, ill. a lábujjakhoz kapcsolódó lábakat külön le kellett fényképezni, mert egy képre nem igazán fértek!

Írom mindezt a jelenleg létező kánikulában, elvileg az őszhöz közeledve. De ez csak a papírforma.

---