Lassan közeleg a tavasz! Felhívom az érintettek figyelmét, hogy lassan eljön az idő az újabb kis alkotások kihelyezésére. Persze, nem rossz program kiállításon főszereplőnek lenni, sok érdeklődőt, bámészkodót fogadni, mesélni és énekelni (ld. mai beharangozó a holnap nyíló zirci bemutatóról, amit technikai okok miatt nem tudok linkelni).

Ezt a képsorozatot is az elmúlt év októberében fotóztam. Még mindig rekkenő hőségben, de futtomban, mert még Veszprémbe kellett átmenni (némileg feleslegesen).
A kollekció megváltozott őszre, szobrok visszahúzódtak, mások meg az iskolával szemben kialakított szoborparkba költöztek. Nem tudom, mennyire tartós, vagy éppen ideiglenes ez a felállás, majd jelölgetek, ha újabb kalandra indulok és le tudom szűrni a tanulságot.

Ez a szobor korábban nem "lakott" itt. Pedig újnak nem mondható, már 2018 áprilisában szerepelt az alkotó Fb-oldalán, a hozzá tartozó kíséró mesével, amit idézek:
"Gyerek koromban nagyon hülyék voltunk. Mogyoró ágából íjat készítettünk. Mikor meguntuk a célba lövöldözést. Valaki mindig fellőt egy vesszőt az égbe. Aztán az a vessző egyszer csak megfordult és száguldott felénk.Szanaszét futottunk. Soha senkinek nem esett baja. :-)
Már sem íjam se vesszőm nincs, de legalább van egy nagyszerű nyilasom.... :-) "

---